Kappa

 

Kappa 

A kappa szó jelentése „folyó gyermek”, azonban ugyanerre a lényre több különböző szót is használnak a japán folklórban. A kavataro jelentése „folyó fiú”, míg a kavatora szó jelentése „folyó tigris”. Japán minden régiójában más-más néven illetik ezeket a lényeket, így nagyjából 80 különböző elnevezés is köthető a kappákhoz.

A kappák a sintó vallásban vízistenek, azoknak is csupán egy ideiglenes megjelenése. Ezeknek a különös lényeknek egyébként létezik egy szőrös változatuk is, ez a hyosube. Mivel úgy tartják, hogy a kappa a vízbe csalja, és ezáltal a mélybe rántja az embereket, ezért az ő alakját használva hívták fel a szülők gyermekeik figyelmét a folyókban és a tavakban megbúvó veszélyekre. Ezeket a lénykeet tipikusan gyermek nagyságú, emberszerű lényekként ábrázolják. Pikkelyes bőre lehet zöld vagy akár sárga is. Külsejük régiónként változik, de a leggyakoribb ábrázolásmódokban megjelenik a csőr, a páncél, valamint egy tálka szerűség, melyet a fejük tetején hordanak. Ez valójában egy mélyedés, amiben víz van. Lényegében ez az életerejük forrása, mely a szárazföldön való tartózkodásuk során folyamatosan fogy.

Sokan úgy tartják, hogy a kappa legenda alapja a japán óriásszalamandra, amely egy rendkívül agresszív szalamandra fajta. Zsákmányát erős álkapcsával ragadja meg és rántja a mélybe. Egy másik csoport azonban úgy tartja, hogy a legenda alapja a mára már kihalt japán folyami vidra, mivel az állat képes volt felegyenesedett tartásban járni, ezért távolról könnyen összetéveszthető lenne egy emberszerű lénnyel.

A japán folklórban a kappákat gyakran tekintik csíntalan bajkeverőknek. Tetteik a gyerekes csíntevéseken át vezetnek a komoly, halálos végkimenetelű tragédiákig. Gyakran kukkantanak be a nők kimonója alá ám ha rossz szándék vezérli őket, akkor minden megbánás nélkül fojtanak vízbe állatot és embert, rabolnak el gyerekeket, erőszakolnak nőket vagy épp fogyasztanak emberi húst, annak ellenére, hogy a népi hiedelemben úgy tartják, hogy a kedvenc ételük az uborka.

A japánok régen őket tartották felelősnek a fulladásokért. Úgy tartották, hogy vízbe csalják az embereket, majd fejlett közelharci képességeiket bevetve rántják le őket a mélybe. Áldozataik vérét megisszák, májukat elfogyasszák, de az is előfordul, hogy kiszívják belőlük a sirikodamát, ami egyfajta mitikus léleklabda, mely a végbélnyílásnál helyezkedik el. Napjainkban is vannak olyan japán városok és falvak, melyekben táblák is figyelmeztetnek arra, hogy kappák bukkanhatnak fel a vizekben.